Tehát, hogy hagyan lesz valakiből a csillagászat bajnoka?…2023-ban ellátogat Magyarország egyik legszebb vidékére, a Bakonyba, ahol egészen pontosan Bakonybél községében rendezték meg idén az Athletica Galactica Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Versenyt. A több mint száz diákból selejtezőkön kiválogatott legjobb huszonkét diák több különböző típusú feladatsoron át küzdött a csillagászat nagy kérdéseivel és problémáival, sőt néha még az elemekkel is. Képes helyszíni beszámolónk következik a verseny két napjáról.
A verseny szervezői már pénteken megérkeztek a helyszínre, ahol szinte szempillantás alatt állt fel a technika, köszönhetően a jól összeszokott munkaerőnek és a rendkívül kedves vendéglátásnak. Molinók, távcsövek, regisztrációs asztalok, előadóterem, versenyhelyszínek, mind készen várták a szombat reggel a megnyitóra érkező versenyzőket, kísérőiket, az érdeklődőket és természetesen a zsűrit.
A megnyitón köszöntőt mondott Márkus Zoltán, Bakonybél polgármestere, Dr. Szabó Róbert, az ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet igazgatója (és a zsűri elnöke), és Dr. Szalai Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Kísérleti Fizika Tanszékének adjunktusa. Mindegyikük hangsúlyozta, hogy habár versenyezni jöttek a diákok, ugyanakkor valójában már mind nyertesek, és a felkészülés során megszerzett tudás, a rendezvényen létrejött kapcsolatok, illetve az ott megélt élmények egyiküktől sem elvehető tapasztalat és örök emlék.
A lelkesítő szavakat hamar követte az első, elméleti forduló, amelynek során a diákoknak három óra alatt kellett megoldaniuk egészen változatos számolási feladatokat. Az érintett témák igen tág területet fogtak át. A kérdések a csillagászat alapproblémájától, a – több objektumtípus segítségével is elvégzendő – távolságméréstől a csillagok tömegvesztésén keresztül egészen kozmológiai léptékekig nyúltak, de a versenyzőknek számolniuk kellett űrszonda és kisbolygó lehetséges találkozásával is.
Ezalatt az előadóban a kísérőtanárok és felkészítők, szülők és más érdeklődők két előadást is meghallgattak. Az elsőben Dr. Szalai Tamás mesélt a szupernóvák világáról, hogy hogyan is kapcsolódik a porképződés ezekhez a hatalmas energiafelszabadulással járó jelenségekhez, és hogy kutatásai miként segítették hozzá, hogy napjaink talán legfontosabb űrtávcsövével, a James Webb űrtávcsővel végezhessen méréseket. A másodikban Dr. Szabó Róbert mutatta be az – nagy levegő – Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében – (kicsit sem) röviden ELKH CSFK KTM CSI-ben – művelt kutatási témákat. Ennek a névnek a megtanulása a beugró leendő csillagászoknak.
.JPG)
Az ebédszünetet követően a diákoknak a következő forduló adatelemzési kihívásokat tartogatott. A diákok központi csillagunk, a Nap és távoli galaxisok színképének vizsgálatán át merülhettek el a spektroszkópia mélységeibe, illetve a csillagászat egyik legfontosabb diagramjának, a Hertzsprung–Russell-diagram (pontosabban a vele szorosan kapcsolódó szín-fényesség diagram) ábrázolásával nyílthalmazok távolságára deríthettek fényt. Már itt tetten érhető, hogy a csillagászat legfontosabb kérdése, hogy milyen messze van egy égitest. A távolság hiányában majdhogynem lehetetlen tényleges fizikai folyamatokat helyesen értelmezni, ezért ennek meghatározása alapvető szükséglet a mélyebb megértéshez. Ezt pedig nem árt minél hamarabb tudatosítani a csillagászpalántákban.
A többi vendég sem unatkozott, amíg a milliméterpapírokon gyűltek a felskiccelt adatpontok. Szabó Olivér Norton a rendezvénynek részben otthont adó Pannon Csillagdában, Magyarország első – 2012-ben megnyitott –, modern, csillagászati bemutatóközpontjában kísérte körbe az érdeklődőket. Norton a Konkoly Csillagászati Intézet kutatója és egyben a Svábhegyi Csillagvizsgáló valamint magának a Pannon Csillagdának is bemutatója. A kíváncsiak megtekinthették a négy szinten elterülő csillagászattörténeti és űrkutatási tárlatokat, a planetáriumi feladatoknak helyszínt biztosító 8 méteres átmérőjű planetáriumi kupola műsorát és az épület tetején található távcsőparkot is (sajnos csak vonuló felhőzet mellett).
A vacsora után következett a csillagászati versenyek egyik legizgalmasabb és egyben legkritikusabb eleme, a távcsöves forduló. A szabad ég alatt történő megfigyelések talán a verseny legizgalmasabb részei, ugyanakkor sajnos az időjárási körülmények nem szokták a naptárainkat figyelembe venni, nekünk kell a minden lehetőséget számításba venni. Éppen ezért a szervezők mindig papíron történő, úgymond szimulált észlelési feladatokkal is készülnek borult idő esetére. (Például a 2019-ben hazánkban megszervezett XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai diákolimpián hosszú évek után először sikerült derült eget kifogni a távcsöves fordulóra, így 88 felállított távcső fordulhatott akkor az ég felé annak titkait fürkészni.)
A huszonkét versenyző számára tizenegy távcső – és a hozzájuk tartozó egy-egy távcsőfelügyelő – állt készen az obszervációs feladatok elvégzésére este 19 órára, hogy két körben, a Bakony csodálatos sötét egén fejthessék meg a számukra kiválasztott problémákat. Ekkor még minden jónak tűnt…
Az első csoport megérkezéskor nekiállt a Hold, a Mars bolygó, a Fiastyúk nyílthalmaz megfigyelésének, viszont a harmadik feladat közben megdörrent az ég, amit hamarosan a hegyek felett villámlások kísértek. A fényszenyezettségtől távol és a délutáni esők által kitisztított levegőn keresztül briliánsnak ható égbolt egy fél óra leforgása alatt drasztikusan megváltozott. A szervezők ezt persze nem várták meg, mert már a második dörrenésnél elkezdődött az eszközök összepakolása, amiben a diákok is rengeteg segítséget nyújtottak. Az eső elől a gyakorlott gárda hiba nélkül menekítette fedezékbe a távcsöveket, és habár némiképp keserű szájízzel, de mindenképpen kitartóan fordult át az este a B tervre.
A tető alá húzódva egy órával később kezdődhetett meg hiányos csillagtérképek kiegészítése, kisbolygók vadászata észlelési rajzokon, Holdba becsapódó meteor dokumentálása, illetve az észleléstechnikai totózás. A versenyzők nagyjából 22-23 óra között fejezték be a fordulót, amit az éjjeli megpihenés követhetett. A sors fura fintora, hogy a hirtelen jött zivatar hasonlóan hirtelenül távozott, és e sorok írója éjfél után újfent bámulatos derült égben gyönyörködhetett.
A verseny második napjának mind a versenyzők, mind a szervezők egy órával kevesebb alvással indulhattak neki a nyári időszámításra való óraátállítás miatt, nem is beszélve utóbbiaknál a feladatlapok javításával töltött hosszú átdolgozott, esti órákról. Ennek ellenére a társaság lelkesen és pontosan kezdte meg az utolsó, planetáriumi fordulót a Pannon Csillagdában. Ismeretlen megfigyelőhely földrajzi koordinátáit kellett meghatározni elsőként, aztán szimulált felhőfoszlányok által elrejtett objektumokat kellett felismerni a környezet alapján. Ezek után science fiction üzemmódba kapcsoltak a megoldandó problémák, ugyanis a versenyzők először a Mars felszínén találták magukat, ahol az égbolt és helyzetük felismerése volt a kitűzött cél, majd egy Föld felé tartó kisbolygó felszínéről kellett megmondani, hogy mikor éri el bolygónkat a képzeletbeli vég.
Ezalatt a faluházban Szabó Olivér Norton tartott előadást a csillagászati világképek változásáról, amelyben a csillagászattörténet összes nagyobb állomása megjelent. A görögök egyszerű szabadszemes megfigyelései hasonlóan egyszerű geometriai számítások segítségével, a középkor dogmáinak árnyékában is gondolkodó tudósok és a modern kor nagyobb kozmológiai vitái mind előkerültek. Ezek pedig végső tanulságként mind megmutatták, hogy tudásunk horizontjával együtt az Univerzumban betöltött központi szerepünk is egyre gyorsabban látszik távolodni.
Ezek után a versenyzőknek több feladata már nem volt, csak a pontozóknak és feladatjavítóknak következtek sebesen zajló munkapercek a zárt ajtók mögött. Amíg a végső eredmények körvonalazódtak a zsűri és segítőik keze alatt, addig a diákokkal kibővült érdeklődő közönség Dr. Kiss László, csillagász, akadémikus, az ELKH CSFK főigazgatójának előadását hallgathatták meg. A hallgatóság – célzottan főleg a versenyző – a nagyjából 70 perces prezentációban egy rendkívül alapos és átfogó képet kaphatott arról, hogy hogyan is művelik a tudományt a csillagászatban. Milyen lépcsőfokok vezetnek a sikeres kutatói karrier felé, milyen kihívások várnak ránk a csillagász pályán, milyen mutatói vannak egy kutatónak, amivel mérni lehet a munkáját, milyen stratégiákat érdemes követni, milyen lehetőségek érhetőek el az életpálya különböző szakaszaiban, és hogy hogyan válhat elégedett kutatóvá a kozmosz bugyrait szemlélő ember? Az előadásban végül a más csillagok körül keringő, bolygó méretű égitestek (exobolygók) kutatása került terítékre, mint a XXI. század csillagászatának egyik (ha nem a) legkedveltebb területe és mint az előadó egyik szakterülete. Már csak a 2020-as évekre tervezett exobolygókat vizsgáló űrtávcsövek száma is szemlélteti, hogy ezen a területen a következő 20 évben garantáltan lehet munkát találni, és lehetőségek széles tárházából válogathat, aki erre adná a fejét, ahogy Dr. Kiss László is hangsúlyozta.
A verseny utolsó pontja a záró gála volt, amelyen nem csak pusztán az eredményhirdetés zajlott le – habár ezen a ponton természetesen már minden versenyző arra várt a legjobban –, de a feladatmegoldások javítása során szerzett tapasztalatokat is igyekeztek megosztani a zsűritagok. A hangulat fokozása gyanánt a szervezők még a díjátadó előtt köszönetet mondtak minden támogatónak, ami igencsak hosszú sor volt, valamint minden egyes diák elismerő oklevelet kapott, de ezután már elérkezett a várva várt pillanat, és a következő nemzetközi diákolimpiára esélyesek csapata vehette át az ehhez járó különdíjakat.
A verseny harmadik helyezettje Magyar Gábor Balázs, az Egri Dobó István Gimnázium végzős tanulója lett, a második helyezést Horváth Zsóka, a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium tizenegyedikes tanulója érte el, a verseny első helyén pedig Schmercz Blanka, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium végzős hallgatója végzett.
Nyereményeik között voltak különböző űrtémájú LEGO-szettek, emellett különböző szakmai és csillagászati bemutató programokon való részvételi lehetőséggel is gazdagodtak, mint például ingyenes látogatásokkal a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, a Bükki Csillagdában és a bakonybéli Pannon Csillagdában.
Ezen kívül még egy izgalmas észlelő hétvégét is eltölthetnek Magyarország legnagyobb kutató obszervatóriumában, Piszkéstetőn, csillagász kutatók vezetésével.
A szervezők a felkészítő tanárokat is díjazták kitartó felkészítő munkájukért, hogy a következő generációkat is hasonló lelkesedéssel és szeretettel állítsák a csillagászat tudományának irányába, amihez az ajándékba kapott Dálya Gergely - Bevezetés a csillagászatba és Kovács József - Bevezetés a Csillagászatba feladatgyűjtemény minden bizonnyal nagy segítséget nyújtanak majd.
Összességében egy rendkívül jó hangulatú, izgalmas, helyenként fordulatos versenyen vagyunk túl, amelynek a helyszíne, a szervezése és a hatása egészen biztosan sok kis csillagász palántát indít el ennek a csodálatos tudományank az mélyebb megismerése felé. A kreatív feladatokon keresztül rengeteget tanulhattak a diákok, azok változatos tematikája révén pedig széles látókörről tettek tanúbizonyságot, így bizakodva várhatjuk a magyar válogatott csapat helytállását a nemzetközi megmérettetésen. Minden bizonnyal a magyar csillagász kutatói társadalom új, értékes tagjainak első lépéseit követhettük nyomon ezen a rendezvényen, és érdemes lesz rájuk a jövőben is odafigyelnünk.
Szerző: Ordasi András, csillagász, tudománykommunikátor, YouTuber
Svábhegyi Csillagvizsgáló
