Az évente megrendezésre kerülő verseny a nemzeti válogató versenyeken legjobb helyezést elért középiskolás diákok csillagászati tudását méri össze szerte a világból. A 2024-es eseményen 53 ország csapata találkozik a Rio de Janeirotól 110 km-re lévői Vassourasban. A nagyjából 37 ezer fős kisváros környékét a gyarmati idők után kialakított kávéültetvények teszik jellegzetéssé, a pálmafákkal övezett utcák szegényes házait díszes királyi épületek teszik kontrasztossá.
Hazánkat a diákok részéről az alábbi csapat képviseli:
Elekes Dorottya, Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest
Vári Gergely Péter, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
Milbik Csongor László, Révai Miklós Gimnázium és Kollégium, Győr
Dobák Bálint, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
Horváth Zsóka, Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszegi
Az őket kísérő csapatvezetők Dr. Kovács József, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium tudományos főmunkatársa és Dr. Dálya Gergely, a Genti Egyetem posztdoktor kutatója. Megfigyelőként pedig Varga Vázsony, fizikus, korábbi aranyérmes diákolimpikon és Rózsahegyi Márton a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere segítik a csapatot.
A résztvevők 2 nappal a hivatalos érkezési nap előtt tervezték a szállás elfoglalását, hogy megfelelően alkalmazkodni tudjanak az időeltolódáshoz illetve lehetőségük legyen a valóságban is megfigyelni a déli égbolt csillagképeit és látványosságait. Az előretervezés már az indulásnál jó döntésnek bizonyult, hiszen az európai légtér csúcsforgalma és a járatok hektikus késései miatt már Budapesten 1 órás késéssel indult a British Airways. Bár a csapat elérte volna a 2 órás különbséggel Londonból tovább induló csatlakozást, a reptéri dolgozók nem engedték tovább őket az ellenőrzési kapuhoz és a 24 órával később induló járatra foglalták át a jegyüket. A társaság reakciója kellemesen megnyugtató volt: aggódás helyett hamar felismerték, hogy Londonban is van csillagászattal kapcsolatos látnivaló, így a reptérhez közeli szállás késői elfoglalása után, de még éjfél előtt nyugovóra tértek.
15-én így még nem Rióban hanem Londonban töltötték a nap nagy részét. A bőséges szállodai reggelit követően csomagokkal együtt keltek útra és miután egy poggyászmegőrzőben hagyták böröndjeiket, nyakukba vették a várost, ügyelve, hogy utcai átkeléseknél először jobbra nézzenek körbe. Céljuk, a történelmi csillagászok meghatározó munkahelye,a greenweechi királyi csillagvizsgáló volt a 0. hosszúsági körön. A híres londoni metróval való utazás is nagy élmény volt, de Greenwichben kiszállva tényleg átjárta a csillagász-turizmus hangulata a csapatot. Már az első pub látványánál felnevettek a diákok, hiszen a Gipsy Moth nevű helyről azonnal a déli égbolton a Kentaurban található nyílthalmazra, az NGC 5662-re asszociáltak (alakja miatt Gipsy Moths - azaz gyapjaslepke nyílthalmaznak is hívják).
Egy könnyed kaptatón felérve jutottak el a királyi csillagvizsgáló bejáratához. Visszatekintve csodálatos kilátás nyílt egész Londonra, előtérben a brit hajózási múzeummal. A gazdag kiállítás megtekintéséhez még a nem csillagászati affinitású látogatóknak is 1,5 - 2 óra szükséges, hátha még minden információt megrágó csillagászpalánták járják be. A II. Károly angol király által 1675-ben alapított intézményben a tengeri tájékozódáshoz szükséges csillagászati megfigyeléseket végeztek, a fő vezetői cím a Királyi csillagász volt. Épp időben érkezett a csapat, 12:55-kor, így pont láthatták, amint pontban 13:00-kor az épület tetején egy nagy piros labda lecsúszik egy rúdon. Ez a művelet adta korábban a londoni hajósoknak a pontos időjelzést és igazíthatták hozzá az órájukat minden nap.
Nagy attrakciónak számít az idelátogatóknak, hogy itt található a nemzetközi megegyezéssel kiválasztott 0. hosszúsági kör, ami a földrajzi hosszúsági körök kiindulása és a keleti illetve nyugati féltekét jelöli ki. Emlékbe készített fotózkodások után bejárták az intézményt, megismerték a történetét, camera obscurában nézték meg a városról alkotott képet, bejárták a londoni órásmesterek és egyre pontosabb időmérő és jelző készülékek gyártását elmesélő tárlatot és megcsodálták a csillagda kupolájában található ikonikus 71 cm-es lencsés távcsövet. Az ajándékvásárlás után visszaereszkedtek a móló közelébe, a megéhezett társaság egyik fele betért a Greenwich Market-be enni, másik része a Gyapjaslepke pubban ebédelt. Közeledett a visszaút, ezért a napot a Temzén egy hajós városnézéssel zárták, ezzel is nyerve egy gyors áttekintést London épületeiről, ikonikus helyszíneiről, áthaladva a Tower-híd alatt, megcsodálva a London-eye-t és megérkezve a Big Ben tövéhez. Innen még belefért az idejükbe egy séta a Parlament mellet a Westminster apátság felé (azzal a tudattal, hogy csak pár lépésre vannak Isaac Newton és Stephen Hawking sírjától),. Elindultak a reptérre, hogy felszálljanak a Rióba tartó járatra. A közel 11 órás repülőút kényelmesen telt és az éjszakai utazásnak és az egész napos sétának köszönhetően szinte mindenki jóízű alvás után érkezett meg 16-án hajnali 5 órakor Rio de Janiro nemzetközi repülőterére.
A Brazíliába való belépés gördülékeny volt, a taxibeszerzés már döccenősebb: a reptéren még beszélnek páran angolul, de inkább keveset, a sofőrök pedig már jellemzően csak brazil portugálul. Kreatív egyezkedéssel sikerült 2 taxit kérni, az ígért nagy autók helyett (amiben a bőröndök is elférnek) két teljesen átlagos érkezzett, gázos üzemmódra állítva, ami a csomagtartó negyedét elfoglalta... Így a 2 órás út Vassouras felé a szűk utastérbe zsúfolódott diákkokkal és némi csomaggal megspékelve erős összekovácsoló hangulatot eredményezett.
Bár egy nappal később érkeztek a diákolimpia helyszínére, az utazás élménye és az előre foglalt kényelmes szállás továbbra is vidám hangulatot okozott a csapatnak.
A reggeli utáni pihenőt és medencés fürdőzést városnézés követte, majd a városban egy korai estebéd után taxival keresték fel a város fölé magasodó domb kilátóját, hogy a sötétedés beálltával beazonosítsák a korábban begyakorolt déli égbolt látnivalóit. Sajnos az egyre magasabbra kúszó közel telihold nem segítette az amúgy is fényárban úszó kilátó mellől az észlelés gyakorlását, így éjfél körül a nyugovóra tért a csapat.
17-én hivatalosan is elkezdődött a diákolimpia, ami még a szállások elfoglalásával telt, így délben a magyar versenyzőket is átszállították a Ribeiro farmra, ami már 2012-ben is a diákok lakhelyéül szolgált. A diákcsoportok mindegyikét 1-1 felügyelő vigyázza, akinek csak az a feladata, hogy rájuk figyeljen, gondoskodjon róluk és kérés esetén segítse őket. Nem tudjuk, a szervezők szándékosan alakították-e így, de a magyar csapat kísérőjének dédnagyapja magyar származású – bár sajnos a nyelvünket már nem tanulta meg. A csapatok ezt a napot a szállásukkal és egymással való ismerkedéssel töltötték, na meg persze még a jegyzetek olvasgatásával készülve a közelgő megmérettetésekre.
18-án 10 órakor minden résztvevőt átszállítottak a megnyitó otthonát adó vassourasi kongresszusi központba. Az ünnepélyes hangulatban tartott lelkesítő beszédek után az összes csapat felvonult a színpadra, hatalmas tapsot kaptak a diákok egymástól. Régi ismeretségek is előkerültek: hagyományosan évek óta együttműködik a magyar, szlovén és a horvát csapat a felkészülésben, így itt is megörültek egymásnak. A rendezvényhelyszín előterében állították fel a csapatok által kötetlenül beküldhető posztereket, amiket azonban a csapatvezetői szavazás alapján fognak szintén díjazni.
Megnyitó után a diákok még egyszer megkapták a csapatvezetői intelmeket és biztatásokat, majd visszatértek szállásaikra, és számukra a diákolimpia 1,5 nap szabadidővel folytatódott: tudtak sportolni, a jegyzeteiket olvasni, barátkozni, de a külvilággal ekkortól 1 hétig kommunikálni már nem. A gyakorlat minden évben eszerint működik: versenyzőknél a fordulók ideje alatt nem lehet olyan eszköz, amivel elérhetnek bárkit (telefon, laptop, stb), ennek oka, hogy ne tudjanak kommunikálni a csapatvezetőikkel sem, hiszen ők végzik a feladatok véleményezését, majd saját nemzeti nyelvükre fordítását. Ez biztosítrja a verseny tisztaságát.
Eközben a csapatvezetők és megfigyelők az ebédet követően a konferenciaközpont termében megkezdték a másnapi csapatverseny feladatainak véleményezését és fordítását az IBM-en. Idén is véletlenszerűen összeválogatott vegyes nemzetközi csapatoknak kellett megoldaniuk 2,5 óra alatt egy komplex feladatot: egy közösen összeállított és vízszintezett platformon gnómon segítségével előbb a Nap égi útját kellett megfigyelniük, majd ebből az északi irányt meghatározniuk (déli megfigyelőhelyünkön jellemzően északi irányban delel a Nap). Ezután egy iránytű segítségével a mágneses északi pólust kellett jó pontossággal megállapítaniuk, hogy végső feladatként leírják: mennyi az eltérés a valós északi irány és a helyi mágneses észak iránya között.
A versenyfeladat után a diákoknak ismét fél nap szabadidejük volt, eközben a csapatvezetők reggeltől éjszakába nyúlóan a másnapi elméleti forduló versenyfeladatsor véleményezését, fordítását és végső összeállítását a másnapi fordulóhoz.
