Az idei döntő eredményhirdetésén kiállt Csányi Sándor tanárúr, elkérte a mikrofont, és emlékeztetett mindenkit: bár az ő neve szerepel a versenyző neve mellett, mint felkészítő tanár, de ő „csak” regisztrálja a diákokat évről évre. Nem ő az egyetlen személy, aki részt vesz a tudás átadásában. Ennek kapcsán gondoltuk úgy, hogy hosszabb cikket szentelünk ennek a témának. Igyekszünk leírni mindenki nevét, aki hozzájárult ahhoz, hogy az első három helyezett versenyző felállhasson a képzeletbeli dobogóra.
Idén Zádori Gellért lett az Athletica Galactica csillagászati verseny győztese. Csendes, szerény fiatalember. Eljött a döntőre, megírta a fordulókat és nyert. Tényleg ennyire egyszerű a dobogó legfelső fokára jutni?
Ahhoz, hogy idáig eljusson, nagyon sok szereplőre volt szükség. Egyrészt a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanáraira: fizikatanára Mike Péter; rajta kívül az iskolai szakkörben Csányi Sándor, Gutai Árpád Tamás és Riener Ferenc segíti a felkészülést. Emellett eljár a városi szakkörbe is, ahol Barna Barnabás, Bánhidi Dominik, Nagy Kristóf, Karsai Endre és Mochnács Erika segít átadni a tudás.
Másrészt Gellértre: a pozitív hozzáállására, a tudásvágyra és a kitartó munkára. Tavaly bekerült az utazó csapatba, a Mumbaiban rendezett olimpián bronzérmet szerzett. Akkor megkértük őt, írjon néhány mondatot arról, mit jelentett számára az olimpia. A válaszában benne van, mit tett meg ő a sikerért.
Mit jelentett számomra az első diákolimpiám?
Izgalom övezte versenyfordulók, egzotikumok egy távoli országból, Indiából, országhatárokon átnyúló barátságok... De ha itt megállnék, akkor az olimpia egészének 90%-ról megfeledkeznék, hiszen az olimpia számomra egy, némelyeknek kettő, esetleg három, vagy még több évvel azelőtt kezdődött meg, hogy a Mumbai felé tartó repülő felszállt volna. A végső cél, hogy ezen a gépen valamikor én is helyet foglalhatok a kezdetekben távolinak tűnt. Annak tudatában, hogy egy igen erős mezőny pályázik erre a posztra hosszú hónapokon át bizonytalanságban tartott. Ennek ellenére más versenyektől kezdve utazásokon át sok mindenről kellett lemondani azért, hogy minden adandó alkalmat megragadva a készülésre tudjak koncentrálni. Megismerhettem a saját határaimat, kitapasztalhattam, hogy miképp is tudom magamat hathatósan motiválni, illetve, hogy milyen az, ha számos egyéb teendő mellett van egy cél, amihez nap nap után megpróbálok közelebb kerülni.
Ha pedig arra a magától értetődő kérdésre keresem a választ, hogy megérte-e a megfeszített munka, akkor a fentebb említett rendkívül értékes tapasztalatok megszerzésének lehetőségén kívül arra hivatkoznék az igenlő válasz alátámasztására, hogy bizonyára évek múltán is örömmel fogom lapozgatni az olimpia során kedves emlékekkel teleírt naplót.
És persze végezetül: nem túlzó azt mondani, hogy a záróceremónia helyszínén, a 2000 férőhelyes Grand Theatre-ben ülve katartikus élmény volt az érmesek listáján látni a nevemet, majd a színpadról elégedetten a felkészítőkre tekintve először igazán azt érezni, hogy elértem valamit.
A második helyen Kis Ágoston végzett. Impulzív fiatalember, ami a szívén, az a száján is. Ő a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulója. Mellette és mögötte is sok tanár és olimpiai felkészítő áll, akik segítik őt abban, hogy jó eredményeket érjen el. Amikor megkértük őt, sorolja fel a neveket, a következőket írta:
Rab Csilla, a volt osztályfőnököm, aki tehetséggondozott engem a „normális” iskola helyett;
Szász János, a volt fizikatanárom, aki magánórákat tartott nekem a lyukasóráiban;
Schramek Anikó, a fizikatanárom, aki fáradhatatlan készített a klasszikus fizika versenyekre ezzel egy stabil alapot biztosítva;
Szabó Márta, az osztályfőnököm, aki támogatta az iszonyatos mennyiségű hiányzásomat, ami a felkészüléssel járt;
és a teljes emelt szakkörös és olimpiai felkészítős csapat, akik gyakorlatilag személyesen készítik a keret minden egyes tagját, név szerint Varga Vázsony, Takács Dóra, Horváth Zsóka, Milbik Csongor, Elekes Dorka, és még sokan.
A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Elekes Panni állt fel. Csendes, kedves, mosolygós ifjú hölgy, a Budapest-Fasori Gimnázium tanulója. Éveken keresztül együtt indultak a versenyen nővérével, jutottak be a döntőbe, majd a keretbe is. Lássuk, ő mit mond a felkészülésről:
A diákolimpiára és az Athletica Galacticára való felkészülésem nem csupán egyéni munka volt, több támogató ember is állt mögöttem végig. Az út elejét a nyár esti csillagnézések a szüleimmel és a Zombori Ottó tanár úr által tartott csillagászat szakkörök jelentették. 2023-ban nővérem, Dorka, először vett részt az IOAA-n, majd a következő évtől fogva együtt készültünk a versenyekre. Az elmúlt három Athletica Galacticán, valamint a tavalyi olimpián elért eredményeimet nagy részben köszönhetem neki, Varga Vázsonynak és a budapesti Olimpiai Szakkör többi tartójának.
A döntőbe jutó diákokat minden évben megkérjük a jelentkezésnél, hogy írják le, kiknek köszönhetik az eredményeiket, kik készítették fel őket a versenyre. Általában szűkszavú válaszok érkeznek, ez alapján töltjük ki a döntős eredmények táblázatának harmadik oszlopát. Reméljük, ezzel a cikkel példát mutatunk és a jövőben hasonlóan részletes válaszokat kapunk majd.
Ezúton köszönjük, versenyzőink és a csillagászati olimpiai mozgalom felkészítőinek nevében is, az áldozatos munkát!
Sok erőt, kitartást és sok-sok érmet kívánunk minden tanárnak és felkészítőnek, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy évről-évre 20-25 diák bejut a döntőbe, közülük a legjobb 10 fő a felkészülő keretbe, akik közül pedig immár 15 éve kijut 5 diák a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiára!
